Napjainkban még a sörbarátok népes táborában is kevesen tudják, hogy otthon is lehet sört főzni, azt pedig még ennél is kevesebben gondolják, hogy ez milyen könnyen megvalósítható. A házi sörkészítéshez nincs szükség drága és bonyolult felszerelésre, a munkafolyamat könnyen megtanulható, nem kell hozzá komoly előismeret.
Ebben a könyvben sok év tapasztalatát gyűjtöttük össze abból a célból, hogy minél többen megismerkedhessenek ezzel a szép és izgalmas hobbival, és felkészülten, magabiztosan fogjanak hozzá első sörük elkészítésének. Vigyázat! Aki megismeri az otthon készült sör ízét, az örökre rabja lesz!

A sörkészítéshez négy alapanyag elengedhetetlen: maláta, víz, komló és élesztő.

A maláta árpából készül úgy, hogy az árpát beáztatják, csíráztatják, majd a csírázás korai szakaszát megszakítva szárítják, végül aszalják a szemeket. Jó malátát házilag készíteni nem könnyű, ezért a házi sörfőzők, többnyire készen vásárolják szakboltban.

A víz minősége természetesen fontos. A reklámok azonban sokszor igyekeznek elhitetni velünk, hogy sör csakis a legfrissebb, kristálytiszta forrásvízből készülhet. Megnyugodhatunk, a csapvíz tökéletesen megfelel erre a célra, sőt a különböző tájegységek vizei egyéniséget kölcsönöznek szeretett italunknak.

A komló, pontosabban a komló növény nőivarú virága a sör fűszere, kesernyéjének forrása. Az egyes komlófajták egyedi aromája alapjaiban határozza meg sörünk karakterét.

Talán a legérdekesebb összetevő a sörélesztő, ami a sörfőzés során keletkezett cukrot alkohollá és széndioxiddá alakítja át. A házi sörfőzők leggyakrabban az úgynevezett felsőerjesztésű élesztőket használják, ezek ugyanis szobahőmérsékleten működnek. Segítségükkel „ale” típusú söröket tudunk előállítani. Ezzel szemben az Európában megszokott láger (ászok) sörök alsóerjesztésű élesztővel készülnek alacsony hőmérsékleten. Láger sör készítéséhez szükség van hűtőszekrényre, vagy kellően hideg pincére.

Az arányok szemléltetése végett elmondhatjuk, hogy 10 liter sörhöz nagyjából 2-3 kg malátára, 20-30 g komlóra és 7-10 g élesztőre van szükségünk. Ezek a mennyiségek a sör típusától függően természetesen elég sokat változhatnak.
A sör minőségégét az alapanyagok nagyban befolyásolják. A házi sörfőző számára már Magyarországon is hozzáférhetőek a legjobb maláták, a különféle nemes komlók és a neves sörtípusok élesztőtörzsei.

Miután nagyvonalakban megismerkedtünk a legfontosabb alapanyagokkal nézzük meg, hogy mi módon készül a sör.

Az első lépés a malátaszemek roppantása. Ezt úgy kell végezni, hogy a mag belső részéből dara és liszt keletkezzen, míg a héj rész lehetőleg egyben maradjon. Kezdő sörfőzők számára a sörfőző boltokban a malátát készséggel kívánt finomságúra roppantják.

A második lépés a cefrézés. A cefrézés során a roppantott malátát vízzel keverjük, melegítjük és megvárjuk, amíg a malátában található enzimek a gabonakeményítőt egy, másfél óra alatt átalakítják cukorrá.

Ezután következik a szűrés, vagyis a cefre folyékony részének elválasztása a malátadarabokat, növényi rostokat tartalmazó törkölytől. A szűrés után kapott folyadékot nevezzük édes sörlének, amely leginkább a forró édes teára emlékeztet.

Az édes sörléhez hozzá adjuk a komlót, majd legalább egy órán keresztül forraljuk.
Főzés végeztével, az ekkor már keserű a sörlének nevezett folyadékot az erjesztés hőmérsékletére hűtjük, és már mehet is az erjesztő tartályba, ami legtöbbször egy megfelelően zárható műanyag vödör vagy üvegballon. A sörlevet beoltjuk az élesztővel és már készen is vagyunk a sörkészítés első szakaszával. Az élesztő dolgozik, a sörfőző pihen.

Sörünk körülbelül egy hét alatt leerjed, a keletkezett alkohol a sörben marad, a széndioxid nagy része pedig csendben elillan. Ezután a sört palackokba fejtjük, mindegyikhez adagolunk egy kiskanálnyi cukrot, és lezárjuk. Az sörben maradt kevés élesztő lassacskán lebontja a hozzáadott cukrot, de a keletkező széndioxid már nem tud megszökni, beleoldódik a sörbe, buborékká válik.

Az üvegeket ezután hűvös helyre tesszük. Ezt a szakaszt ki-ki kedve szerint hívhatja érlelésnek, ászokolásnak, lágerezésnek, kondicionálásnak - bár egy kicsit mindegyik mást jelent-, azonban bárhogy is nevezzük, nagyon nehéz kivárni a végét. Három-négy hét elteltével azonban már hívhatjuk is a szomszédokat, barátokat, rokonokat kóstolni! Néhány palackot célszerű azonban elrejteni, hiszen a sörünk az idő múlásával folyamatosan érik, javul. Típustól függően két hónap - fél év elteltével lesz a legfinomabb, de egy erős sör hűtőszekrényben akár két-három évig is tovább nemesedik. A tartósító szer nélküli hosszú eltarthatóság elsőre talán furcsán hangzik, de az ehhez szükséges tisztaság megfelelő módszerekkel és odafigyeléssel elérhető.

Ugye milyen egyszerű? Na jó, ennél egy kicsit összetettebb a dolog, de bátran állítjuk, hogy aki a könyvet végigolvassa, nyugodt szívvel nekiállhat!

Most, hogy már tudjuk, miből és hogyan készül a sör, a kedves olvasó következő kérdése feltételezhetően az, hogy milyen eszközökre lesz szüksége. Közelítsük a kérdést gyakorlati szempontból, nézzük meg milyen műveleteket kell végeznünk: darálás, melegítés, szűrés, forralás, hűtés, átöntés, átfejtés, kevergetés, hőmérsékletmérés, súlymérés, fajsúlymérés, mosogatás, fertőtlenítés. Most ne add fel!

Egy átlagos háztartásban lényegében minden eszköz rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy körülbelül 5-10 liter sört készíthessünk. Ehhez legfeljebb egy 100°C hőmérsékletig mérő hőmérőt, egy másfél méteres rugalmas műanyag tömlőt és a későbbiekben egy fajsúlymérőt kell venni. Egyik sem drága eszköz, és mindegyik könnyen beszerezhető, a sörfőző- és gazdaboltoknak széles kínálata van, ráadásul komplett induló csomagokat is árulnak. Mivel 15-25 litert nem sokkal több idő megfőzni, mint 5 litert, meginni viszont arányosan tovább tart, ezért egy idő múlva törvényszerűen nagyobb edényeket fogunk beszerezni. De ez sem jelent akkora költségeket, ami eltántoríthatna minket a célunktól:

Közreműködő szerzők:

Created by admin (Name) on 2019/10/07 14:41.